Német kisebbség

(Készítette: Nagy Viktória)

KISEBBSÉGI NYELVEK MAGYARORSZÁGON – AZ ÚRKÚTI NÉMET KISEBBSÉG HELYZETE

”Becslések szerint Magyarországon mintegy 200 – 220 ezer németajkú polgár él. A becsült és bevallott adatok közt nagy különbség lehet, melynek oka a keserű történelmi tapasztalat: a második világháború után az 1941-es népszámlálás adatai szolgáltak a kitelepítések valamint a kollektív jogfosztás alapjául. Az 1990-es népszámlálás alkalmával anyanyelv szerint 37000 német kisebbségit regisztráltak. Többnyire Baranya, Veszprém, Fejér és Pest megyében élnek.
A török kiűzése után, a XVIII. században a megritkult népesség pótlására Mária Terézia királynő indította el a három hullámban lezajló udvari telepítést a Délvidékre. A mai Magyarország németségének túlnyomó része ekkor honosodott meg, főként a dunántúli megyékben. Az 1920-as népszámláláskor a németek 56 %-a a mezőgazdaságban, egynegyede az iparban, mintegy 15 %-a a kereskedelemben, kisiparban dolgozott, 4 %-a pedig értelmiségi foglalkozású volt. Ez utóbbi csoport nagymértékben asszimilálódott. A szociális felemelkedéssel ugyanis együtt járt az anyanyelv fokozatos elvesztése. Az anyanyelv többnyire csak az otthoni használatra szűkült. A magyar kormány ráerőszakolt 1946. januári döntése, illetve a potsdami egyezmény alapján megindult a németek kitelepítése. Az itthoni németséget 1955-ig jogaiktól teljesen megfosztották. A kitelepítés következtében ma már sajnos nincs egységes németség. Szétszórtan élnek az országban. Anyanyelvük veszélybe került, és gondjaik vannak az azonosságtudattal is. Az elmúlt 20-30 évben a nemzetiségi oktatási és nevelési intézmények nem segítették kellő hatékonysággal az anyanyelvhez való visszatalálást, a végzettek nyelvi kompetenciája messze nem hasonlítható össze azzal a természetes két-, illetve többnyelvűséggel, mely a nagyszülők generációját jellemezte.
Manapság azonban mind nagyobb az érdeklődés a német nyelvű óvodák iránt, az alap- és középfokú végzettséget nyújtó oktatás pedig különbözőképpen zajlik. A német kisebbség oktatása és művelődése a statisztikát tekintve biztosított az óvodától az egyetemig” (Navracsics Judit: „A kétnyelvű gyermek”).

Svábbálok, színes népviselet, fúvószene, népitánc-fesztiválok, ez az, amit mindenki hallott a magyarországi német nemzetiségről, vagyis a „svábokról”. Honnan is kapták ezt a nevet: sváb? Hutterer Miklós írja egyik tanulmányában, hogy az újkori telepítésű németség „sváb” elnevezése az egész Kárpát-medencében elterjedt, a szomszéd népek nyelvében is. Pedig igazi svábok valójában csak Szatmár megyében telepedtek le. Az első telepesek nagy többsége valóban Svábföldről – Schwabenből, Württembergből – érkezett, Ulmon át, hosszú dunai úton Magyarországra. Az ő törzsi nevük rögzült a Duna-medence valamennyi népének nyelvében, mint a török hódoltság felszámolása után érkezett német telepesek általános elnevezése. (Manherz Károly: „A magyarországi németek”)


Úrkút Veszprém megyében, a Déli-Bakonyban, a Kab-hegytől északra egy délkelet-északnyugat irányú völgyben terül el, mintegy 400 m tengerszint feletti magasságban. Északon Városlőd, Kislőd, nyugaton Ajka, keleten Szentgál, délen Nagyvázsony határolja.

A környék természetes vízfolyásokban szegény. A község nevének eredete: a nagyvázsonyi Zichy grófok vadászatok alkalmával a mai faluvégi bővizű kútnál itatták meg állataikat.

A település belterülete 2400 ha, lakossága kb. 3000 fő. A község öt nagy részből áll. Ezek kialakulásuk sorrendjében: Kilencház, Alsó-falu, Felső-falu, Csárdahegy és Újtelep.
Okiratban legkorábban 1785-ben fordul elő Úrkútbánya néven, mint gróf Zichy Károly birtoka. Akkor 16 házból (128 főből) állt a település.
Az 1700-as évek végén, Mária Terézia idején bajor németeket telepítettek ide a Fekete-erdő vidékéről, akik kezdetben fakitermeléssel foglalkoztak, majd az üveghutában és a mangánérc-bányában dolgoztak. Más források szerint a Zichy-grófok telepítettek ide Württembergből német lakosokat, akik 1749-ben maguk állították fel az üveghutát.
Egy 1883-as feljegyzés szerint a falu lakossága 578 fő, akik mind németajkúak voltak. 1920-ra ez a szám már 873-ra emelkedett, ebből 744 németajkú. Az adatok szerint úgy tűnik, az idetelepített németek megtalálták új hazájukat. Ez a község és részeinek német elnevezésében is visszatükröződik:

Úrkút	Herrbrunn
Alsó-falu	Althitte
Csárdahegy	Tschardaberg (1928-ban egy sváb család (Hartmann család) épített itt egy csárdát, mely ma is ugyanott működik)
Újtelep	Telep
Kilencház	Neunhausen (eredetileg 9 ház épült itt, mindegyikben sváb család lakott).

A "Hartmann" vendéglő 1926

Úrkúton iskola 1829-ben létesült, 1 tanítóval működött a régi plébánia épületében. Az 1800-as évek elején 348 fő a lakosok száma, tehát 25 év alatt majdnem megháromszorozódott a lakosság, tehát a község erőteljesen fejlődik. Ekkor már élt itt annyi gyerek is, amennyinek az oktatásához 1 tanerő szükséges. Az iskola 101 éven át működött változatlan körülmények között. „A tanítás nyelve ebben az időben vegyesen magyar és német volt. A tanulók mind németajkúak voltak, tisztán magyar nyelven nem is lehetett volna tanítani őket, mert nem értettek volna akkor semmit. De azért a magyar beszédet és írást is elsajátították valamennyire. A tankönyv magyar volt.”
Az egyházi feljegyzések mellett fennmaradt a Veszprém Megyei Levéltárban az I. és II. számú törzskönyv, mely szerint 1883-86 között a lakosság száma 578 fő római katolikus, német nemzetiségű.
1930-ban elkészült az új iskolaépület 2 tanteremmel és kántorlakással (mai német iskola). A tanítás vegyesen, magyarul és németül folyt a Római Katolikus Elemi Népiskolában. A község lakóinak száma ekkor már 1369 fő.

Hauser Lajos tanító aki több generációt tanított,
az úrkúti iskola az Ő nevét viseli.

A német nemzetiségű lakosság a mangánbánya építési és termelési munkálatainak megkezdésével 1921-től kezdődően fokozatosan magyar családokkal vegyül. Így érthető az iskoláskorúak számának nagymértékű növekedése és a kétnyelvűség is. Érdekességként megemlítem, hogy a templomi szertartásoknál a magyar nyelvet egyáltalán nem használták. Az iskolában pedig a kétnyelvűség ellenére csak magyar tankönyvekből tanultak. Így akik az iskolát rendszeresen látogatták, mind jól megtanultak magyarul. Az 1938-as évről így ír a Historia Domus: „Az úrkúti lakosság is nagyon fogékony volt a német propaganda irányában, megszavazták az iskolában a német tanítási nyelvet és megalakult a Magyarországi Németek Szövetségének úrkúti szervezete is. Ettől kezdve az iskolák körül is sokszor vihar volt.”
1938-ban a 118 lakásos bányatelep építése után tömegesen telepedtek le Úrkúton munkavállalók. Többnyire sokgyermekes családok voltak. Így 1938. januártól három pedagógus működik a községben. (A Historia Domus feljegyzései szerint 1939. januárjában történt a harmadik tanerő beállítása.) 1938 szeptemberétől még két tanerő belépése válik szükségessé, hiszen a mindennapi iskolakötelesek száma 251 fő. (Bizonyítványok aláírásai szerint 1938. szeptemberétől működik öt tanerő a községben.) A „német” iskolában (az épület ragadványneve, ma is használatos a köztudatban) váltakozó tanítás folyt. A bánya által szervezett iskola első ragadványneve: magyar iskola. A tankönyvek mindkét helyen magyar nyelvűek voltak. A különbség az, hogy a „magyar iskolában” teljesen magyar nyelven folyt a tanítás, a „német iskolában” magyarul is, németül is, és olvasókönyvnek a Kis Bibliát használták.
Az 1941-es év bővelkedik iskolatörténeti eseményekben. Az 1941-es népszámlálási adatok alapján a község lakossága 1914 főből állt. Ebben az évben elkészült a mangánbánya által épített 2 tantermes korszerű iskolaépület. 1941. február 14-én dr. Hoss József kanonok, képviselő áldásával vették birtokukba az épületet, ahol azonnal el is kezdődött a tanítás. Ez év márciusában a Vallás- és Közoktatási Minisztérium felülvizsgálja a „német iskola” német nyelvű oktatását. Felettébb elégedetlen a látottakkal.
Elégedetlenségének két oka van:

• az egyik tanerő nem tudott elég jól németül,
• magyar könyvekből tanulnak.

Ezért szigorú utasítást ad, hogy a tanítás félig magyarul, félig németül történjék.
1941. október: a „német iskolában” tanuló gyermekek szülei titkos szavazáson döntenek az iskola tanítási nyelvéről.
Eredmény:

• 117 szülő tiszta német oktatást
• 18 félig német félig magyar nyelvű tanítást kívánt.

Ekkor bevezették a tisztán német nyelvű tanítást, és csak a 4 – 6. osztályokban tartottak heti 6 magyar nyelvi órát. A tankönyveket is azonnal német nyelvűekre cserélték.
A háborús eseményekben bekövetkezett fordulat változást jelentett az emberek egy részének életében és magatartásában is. 1943-ban kezdték átíratni gyermekeiket a „német iskolából” a „magyar iskolába”. 1944. októberétől 1945. áprilisáig a háborús események miatt szünetelt a tanítás. Ezalatt 1945. januárjában szüleivel Németországba menekült kb. 100 iskolás gyermek. Az iskolanyitásról a következő található a Historia Domusban:
„1945. április 16-án nyílt meg újra az úrkúti népiskola. Új beíratást tartottak, amelynél mindenki magyar anyanyelvűnek mondta magát, azok is, akik egy szót sem tudtak magyarul”.
A háború alatt és után sok idős ember elmondása szerint hátrányt jelentett, ha valaki svábnak vallotta magát. Néhány család még a nevét is hajlandó volt magyarosítani emiatt (Wolf > Vágfalvi). A szomszéd településekből (Kislődről, Városlődről) több családot is kitelepítettek, Úrkútról senkit sem, akik kimentek külföldre, maguktól mentek. Általában bajor parasztcsaládoknál kaptak munkát és szállást. A faluban svábul megszólalni csak lopva lehetett. Az iskola megnyitása után a tanítás csak magyar nyelven folyt, habár a tanulók elég nagy hányada nem beszélte és nem is értette a magyar nyelvet. A két nyelven (magyarul és németül) beszélő gyermekek segítették a pedagógusokat és társaikat a kommunikálásban. Ebből az időből sok anekdota maradt fenn a mostani 50-60 éves korosztály körében. Egyet említenék közülük. Fogékony, értelmes tanuló töri kínosan a magyar nyelvet számtanórán. A számok helyiértékét kell megneveznie. Felelete végül is így alakult: „Hátul állnak az egyesek, előttük a tizedesek, előttük a századosok, előttük az ezredesek”.
A háború után a lakosság létszáma újra erőteljes növekedésnek indult. Hazatérnek a Németországba, Ausztriába menekült családok nagy része is. Egy szintén visszatért idős bácsi szerint: „Úgy látszik, most magyar honfoglalás van külföldön, de csak azért, mert ők még nem tudják, hogy mi van ott…”. Az 1949-es népszámlálás 2239 főben állapítja meg a lakosság számát.
Az orosz nyelv tanítását előbb bevezetik, mint a német nyelv rendkívüli tárgyként történő oktatását (1952), és az 1970/71-es tanévben már nem volt nyelvoktatás.
Ez több okból szűnt meg:

• Ha a rendkívüli tantárgy osztályzata rosszabb volt a többinél, a szülők kiíratták gyermeküket.
• A nemzetiségi tankönyvek anyaga nehéz volt, feltételezte a beszédkészséget, otthonról hozott nyelvtudást. Így a tanulók is ódzkodtak a sok tanulástól.
• Az 1970/71-es tanévben nem tudott az iskola szakos nyelvtanárt szerezni a mindössze 40 főt kitevő, már csak szakköri formában oktatott nyelvtanításhoz.

Az iskolavezetés szerette volna fenntartani az állandóan változó létszám ellenére is a német nyelvi oktatást, ezért 1965-től a gyerekek már az első osztálytól kezdve tanulhatták a német nyelvet.
A levéltári statisztika szerint:

Tanév	Tanuló létszám	Nyelvet tanulók
1965/66	529	106
1965/67	529	116
1965/68	519	117
1965/69	496	kb. 60
1965/70	470	40

Mint már említettem, az 1970/71-es tanévtől már nem volt német oktatás, az orosz nyelvet viszont 1990-ig tanították. 50-60 éves emberek elmondása szerint a sváb családokban a gyerekek csak sváb beszédet hallottak, így sokan csak 6-7 évesen tanultak meg magyarul. 1973/74-től lehetővé tették, hogy a gyerekek a tanítási keretek között helyi sváb dalokat tanulhassanak. Sokan otthon, a szülőktől vagy nagyszülőktől tanulták meg a dalokat, majd az iskolában a többiek tőlük tanulták meg. Az egyik legismertebb gyerekdal még ma is ismert:

Ringel, Ringel, Reihe

Ringel, Ringel, Reihe, wir sind der Kinder dreie.
Wir sitzen untern Hollerbusch und rufen dreimal
Husch, husch, husch!

Ma az úrkúti általános iskola német nemzetiségi iskolaként működik. A német nyelvet első osztálytól fogva heti öt órában tanulják a gyerekek. Sőt, a nemzetiségi óvodában is vannak német nyelvű foglalkozások, ahol a kicsik rövid mondókákat, dalocskákat tanulnak, így az állatneveket, családtagok neveit stb. már iskolai tanulmányaik előtt megtanulhatják. Több mint 20 éve működik az általános iskolai nemzetiségi énekkar, ahol magyar és német dalokat, népdalokat tanulnak a gyerekek.
Az egyik dal szövege így szól:

Grün, grün, grün…

Grün, grün, grün sind alle meine Kleider
Grün, grün, grün ist alles was ich hab’.
Darum lieb ich alles was grün ist,
Weil mein Schatz ein grüner Jager ist.

Karácsonykor (december 24-én) az ún. Christkindlik német karácsonyi dalokkal járják a falut. 4 lány gyöngyökkel díszített nemzetiségi öltözetben és 1 fiú alkotják a kis csapatot, a főénekes (Vorsangerin) egy nemzetiségi babát tart a kezében, egy másik lány egy kis bölcsőt, a fiú (Pocemann) egy bottal kopogtat. Most egy daluk következik:

A hire…

A hire Hirten a last eig sagen, was i heitnacht zugetragen.
Mit Maria Jungfrau rein hat gepuren ein Kinderlein.
Aj, aj, aj, aj, aj, aj, in dem Stahl auf einem Strei.

Ist das nicht ein grosser Wunder, die Maria hat ein Punten.
Hat ein Punten, ein Kinderlein, Jesu soll sein Name sein,
Josef soll sein Vater sein.
Josef, der Zimmermann, der Jesus und Maria ehren kann.

Alli Engel am Himmel troben, tan das Jesu Kindlein loben.
Mit Maria Jungfrau rein hat gepuren ein Kinderlein.
Aj, aj, aj, aj, aj, aj, in dem Stahl auf einem Strei.

Gelob’ sei Jesus Christus!

Chriskindlik énekelnek, 1995 Karácsonya, Lipp Edina, Gubica Zsanett,
Krapfel Barbara, Tötl Tímea, Licsauer Tamás.

30-40 évvel ezelőtt még a lakosság nagy része sváb volt és beszélte is a nyelvet. Főként az utóbbi 15 évben nagyon sok új lakos települt le a községben, egyre több lett a vegyes házasság, ami nem is lenne baj, ha a családban mindkét nyelvet beszélnék. A faluban viszont már szinte nem is használják a svábot, csak a nagyon idős emberek, ők is csak egymás között, vagy akkor, ha olyasmiről beszélnek, amit a gyerekeikkel nem akarnak megosztani. Manapság már a boltban a kenyeret is csak magyarul kérik A faluban kétnyelvű felirat csak néhány éve van, az üdvözlő és elköszönő táblák a falu elején és végén. Idősek elmondása szerint régen sem voltak kétnyelvű feliratok, a hivatalos ügyeket is csak magyar nyelven tudták intézni, kisebbségi önkormányzat is néhány éve létezik.
Egy sváb családban megkérdeztem, ki hogyan viszonyul a német nyelvhez. A nagyszülők beszélik és értik a nyelvet, nekik ez volt az „első anyanyelvük” – ahogy ők mondták – hiszen ők ezt beszélték a szüleikkel, magyarul csak az iskolában tanultak meg 6 vagy 7 éves korukban. Az ő gyerekeik 24 és 28 évesek, mindent megértenek svábul, de kevesebbet beszélnek, az unoka (11 éves) érti a nyelvet, de egyáltalán nem hajlandó beszélni. Az általános iskolában ugyan „nemzetiségi oktatás folyik”, de németórákon természetesen az irodalmi nyelvet tanulják a gyerekek, a nemzetiségi tankönyvek sem sváb nyelven íródtak, valamint a nyolcadik osztály végére az alapfokú nyelvvizsgára készítik a diákokat. Ilyen feltételek mellett úgy gondolom, nem valósulhat meg a nemzetiségi oktatás. Egy másik oka ennek: a nyelvtanárok jó része nem ismeri a sváb nyelvet, csak az irodalmi németet. Egy 17 fős osztályban megkérdeztem, kik értik és/vagy beszélik a svábot:

• 12 nem érti és nem beszéli
• 4 érti, de nem beszéli
• 1 érti és beszéli.

De a nemzetiségi tudat és nyelv nem fog kihalni, amíg vannak, akik őrzik és továbbadják. Az úrkúti asszonykórus 1974-ben alakult helyi sváb lakosokból. 9 asszony alkotta a kórust és a harmonikás kísérte őket.

Az úrkút asszonykórus

Az első nemzetiségi népviseleti ruháikat saját maguk varrták. Mivel a lakosság nagy része a bányában dolgozott, a dalok többsége a bányászokról és a bányászoknak íródott („Der Bergmann…”, „Glück auf”). Néhány persze az úrkúti asszonyokról és lányokról is szól, de a legszebb természetesen Úrkútról.

Urkut, Urkut…

Waldbekröntes stilles Tal, Buchen stehen überall,
Wolken zieh’n im hellen Sonnenschein, die rufen mich heim…
Heim wo meine Wiege stand, ich die erste Liebe fand,
Wo die Menschen singen fröhlich Lied, wie bist mir lieb.

R.: Urkut, Urkut, Heimatland,
Heimat in dem Bakonyawald,
Wart nur wart, ich komm schon bald.

Hint von schönem Tschardaberg hieraus sieht man den Kab-Berg,
Die Neunhauser, Alt –und Neuhütten, wie lacht da das Herz.
Jeder Stein ist mir bekannt, jeder Mensch reicht mir die Hand,
Auch die Glocke ruft mir klinge-kling, komm heim mein Kind. Urkut, Urkut…

Ja wenn ich mal soweit bin, dass ich komm zum Friedhof hin,
Liebe Freunde trauert um mich nicht, nur singt mir ein Lied.
Denn ich lebt’ in diesem Tal still und glücklich manches Jahr
Und sollt’s nochmal geb’n ein Wiedersehen, da möcht’ ich leb’n. Urkut, Urkut…

Végezetül annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy remélem, a fiatalabb generációk nem hagyják elveszni ezeket a verseket, dalokat és népszokásokat, hiszen akkor önmaguk egy nagyon fontos részét is elveszítik.

IRODALOM ÉS FELHASZNÁLT ANYAGOK

1. Manherz Károly: A magyarországi németek (ÚTMUTATÓ Kiadó, 1998)
2. Navracsics Judit: A kétnyelvű gyermek (Corvina)
3. Balogh Attiláné szakdolgozata Úrkútról
4. Karisztliné Vikidár Andrea szakdolgozata Úrkútról
5. A Hauser Lajos Általános iskola története 1829-től 1984-ig
6. Beszélgetés Obermeyer Mártonnéval