Úrkút története

(Készítette: Nagy Viktória)

Úrkút község keletkezése és története 1917-ig ,a mangánbánya megnyitásáig

Úrkút község a Dunántúli-középhegységben,a Déli-Bakonynak Veszprém - Nagyvázsony - Devecser közötti háromszög alakú területén, a vulkáni ömledékkel fedett Kab-hegy északi törésvonalán levő völgyben fekszik.

Az úrkúti medence természeti szépségekben bővelkedő délkelet - északnyugat irányú hosszanti völgyben terül el. A település követi a völgyet, mint a mellékelt térképen látható. A völgyet sűrű erdőkkel borított dombok határolják, délre tőle a Kab-hegy, amelyen több, mint 6.000 hektár erdő borit.

A község nevét a szájhagyomány úgy magyarázza, hogy a területet birtokló Zichy grófok gyakran keresték fel ezt a helyet nagyobb szabású vadászatok alkalmával. Tekintettel arra, hogy a környék vízben szegény karsztos terület, mindig megálltak a mostani Felsőfalu végén levő bővizű forrásnál inni. Innen kapta a forrás az urak kútja elnevezést, amelyet később a kialakuló községre is átruháztak.

Az "Úrkút" kút

A település kialakulásának pontos évszáma meghatározhatatlan, ide vonatkozó adatok nem találhatók. Az eredeti település a Zichy grófok nagyvázsonyi birtokához tartozó uradalom volt, ahol főleg állattartással foglalkoztak, mivel a hatalmas erdők miatt földművelésre alkalmas terület kevés van, s az is köves, kavicsos, agyagos kataszterileg IV. osztályozású VI-VIII. minőségi osztályhoz tartozó. Az uradalom helyét még ma is mutatja a templom és a jelenlegi munkásotthon előtt fennálló kőfal.

A 18. század közepén történő sváb betelepítéskor ide is települt néhány- kb. 15-20 -sváb földműves család, akik a gyenge talajú helyen eléggé nehezen boldogultak.

Fellendülést az üveghuták létesítése hozott a községnek, mivel az akkori üveggyártáshoz szükséges tüzelőfa itt olcsón rendelkezésre állt. Az 1784-87-es népszámlálás hiteles statisztikája a következőket mutatja a községről.

Lakosság száma	128
Zsellér	30
Egyéb	5
Polgár	1
Nő és gyerek	92

Valószínűleg a betelepült svábok (állítólag Württenberg környékéről ) az ipari foglalkozásokhoz is érthettek. Miután a fa beszerzése könnyű volt, 3 üveghuta épült a település alsó, felső és középső részén. A kislődi plébánián talált feljegyzések szerint 1782. körül keletkezhetett az első. Még az öregek körében ma is használatos az "Althitten", "Neuhitten" - régi huta, újhuta - elnevezés a falu egyes részeire. Sőt, 1915. v. 25-én kelt német katonai térképen is még e nevek szerepelnek. A hutákhoz szakmunkásokat is hoztak külföldről, a középső huta jobban fejlődött a többinél s a másik kettő bezárása után is működik. 1830-ban már csak egy hutát említenek. Ez a mai iskola területén volt. Az új iskola építésénél sok üvegcserép, kemencemaradvány került elő. Általában zöld színű nátronüveget, palackokat, virágcserepeket készítettek.

Az itt látható üvegmaradványok
2009-ben kerültek elő, most a Falugyűjtemény tárgyai közt láthatóak.

Sajnos más tárgy nem maradt meg belőlük, mint a veszprémi múzeumban az úrkúti templom számára készített üvegcsillár darabjai, valamint a pár évvel ezelőtt elhunyt utolsó üveggyári munkásnő hagyatékában található zöld színű virágcserép. Tekintettel arra, hogy az útviszonyok rendkívül rosszak, a település eléggé elzárt a világtól, így a vasúti hálózat fejlődésével a többi magyarországi hutához hasonlóan helyzete egyre jobban romlik. Ennek oka egyrészt, hogy a fát könnyebben lehet másutt is értékesíteni, ezzel eladási ára is nőtt, s az üveghuták számára így már nem kifizetődő. Másrészt ugyancsak a vasúti forgalom megindulása megnövelte a külföldi áruk versenyképességét is. 1878-ban Ajkán, ahol vasút volt, épült egy üveggyár, és 1895-ben a szomszédos úrkútiról már mint megszűnt, illetve szűnőfélben levő hutáról emlékeznek meg.

Ezután erdőirtással, favágással foglalkoztak az emberek.

1792-ben a lakosság száma 345-re nőtt. Szegénységükről hűen tanúskodik ugyancsak a kislődi római katolikus egyházközség feljegyzései között található kis történet, hogy 1795-ben ferences rendi papot kaptak az úrkútiak, "s az erdővel elszigetelt helyen főleg silány élelmezése miatt csak három évig maradott." Vagyis vallásosságuk ellenére sem tudták fizetni és eltartani.

A felvágott fa egy részét helyben használták fel szén- és mészégetésre, a többit elszállították. Kab-hegyről kisvasútvonalat építettek ki a felsőcsingeri normálvasúti rakodóhoz. A szénégetők nemcsak az úrkútiak közül kerültek ki. Jöttek ide Halimbáról és Borzavárról is. Ma is élő, volt szénégetők: Weisz József, Klein Ferenc, Fekete János.

Weisz József
(1905-1988)
(egykori szénégető)

Keresetük a gróffal való megegyezéstől függött. Néha napszámbért kaptak, néha meg kellett vásárolniuk a fát és a kiégetett szenet, mint saját tulajdonukat árusították. Volt, amikor a gróf kiadta a fát és a szenet felezték. A szenet kovácsoknak adták el, akik eljöttek érte Úrkútra

Mészégetés:

Alapanyaga a község területén mindenütt fellelhető kréta-korú mészkő. Több mészégető is működött, a kisebb kemencék a mai pásztorház helyén voltak, a legkorszerűbb körkemence pedig a mai ércdúsítómű helyén áll. A kemencét naponta kb. 20 m3, a körkemence egy vagon fát fogyasztott. A mészkövet a Sátánárok környékén fejtették. A kiégetett meszet Felső-csingerbe, majd ott vagonokba rakva szállították el. Kis- tételű eladásokkal nemigen foglalkoztak, csupán egy meszes kocsi járt Leányfalu felé. Az öregek visszaemlékezéseiben többször szerepel, hogy a szentgáli jóval nagyobb és ma is működő (innen 9 km-re), valamint az úrkúti mészégetők bérlői rokonok voltak. Így a szentgáli bérlő megegyezett az úrkútival, ne versenyezzenek egymással, s az úrkúti mészégetőket megszüntették. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy az úrkúti mészégető azért szűnt meg, mert a vasúttól jóval távolabb volt, a szállítási költségek miatt a haszon kisebb, mint a szentgáli mészégetőé. A körkemencét 1917. után bontották le és az 56 m magas kémény anyagát Szentgálra szállították.

Tehát, így fokozatosan megszűnt a lakosság ipari jellegű foglalkoztatottsága.

A volt szeszgyár

Egy szeszgyár állt már csak akkor, amely még 1945-ig működött, bár ez kis kapacitással dolgozott és kevés munkást foglalkoztatott. Az üveghuták működése idején a lakosság száma rohamosan nőtt, az ipari foglalkoztatottság csökkenésével a növekedési arány a minimálisra esik vissza. A mangánbánya kialakulásával kezdődik újabb nagyarányú fellendülés.

Az úrkúti nép vagyoni helyzete a 18-19. századfordulón rendkívül nehéz.

A jobbágyfelszabadulás után birtokukba jutott telkekhez, melyek amúgy is elég kicsik voltak, földet vásárolni szegénységük és a grófi birtokok miatt nem tudtak. Így mind kisebb, és kisebb darabokra parcellázódtak a családi örökségek. Hogy valóban valamennyi szomszédos községnél jóval szegényesebb és nehezebb körülmények között éltek, egy régi szólásmondás is rávilágít, mely azt mondja, hogy "aki a szegénysége miatt a szomszédos községekben férjhez menni nem tud, az még jó Úrkútra bírónénak is."

.::.
Úrkút község rövid fejlődéstörténete

A község kicsi volta miatt közigazgatásilag 1948-ig más, szomszédos községekhez tartozott. Lakói a földművelésből megélni nem tudtak volna, mivel birtokterületük kicsi volt. Némi próbálkozás történt ugyan a szomszédos községektől földek vételére, ezt mutatja, hogy 756 kh. szántóból csak 460 kh. van az úrkúti határban, a többi Szentgál, Kislőd, Padrag területén . Mindig igyekeztek ipari jellegű foglalkozást is szerezni maguknak. Később a mangánbánya megnyitásával helyben találtak munkalehetőséget. A lakosság nagy része eddig sváb. A bánya megindulásával a munkalehetőség vonzza a szomszédos községbeliek szegényebb néprétegét, s magyarok is betelepülnek, Az 1920-as évek végén szükségessé vált munkáslakások építése; kettő készült el belőlük összesen hét egyszobás lakással. Ma ezek már korszerűtlenek.

1925-ben alakult a Bányász Sportegyesület , amely ma is működik.

A vállalat fúvószenekart szervezett. Eredményt csak az 1940-es idők után tudtak elérni, amikor a vállalat különböző hangszerekkel látta el őket és oktatóról is gondoskodott.

Az 1930-as évek elején csárdahegyi legelőjét a gróf házhelynek felparcelláztatva drágán eladja a helybelieknek. Kb. 100 házhely kerül ki belőle, amelyek fokozatosan beépülnek.

1935-ben villanyt kap a község. 1938-ban készül el a munkástelepből 11 ház, amelyben 118 szoba-konyhás lakás van.

1941-ben az uradalmi épületek helyén épül fel a korszerű 320 férőhelyes normálfilmes mozi, amilyen a környéken (Ajkát is beleértve) akkoriban még nem volt. A bányavezetőség azzal indokolja felépítésének szükségességét, hogy ezzel talán a munkások kultúrális igényeit növeli és leszoknak a kocsmázásról. Ettől az időtől kezdve rendszeres filmvetítés van itt és a Bányász Egyesület időnként színdarabot is rendez.

1942-43-ban épül a nőtlen idegen dolgozók számára a csinos, tágas bányászotthon 120 férőhellyel, központi fűtéssel.

A község a közúti forgalomból eléggé kiesett és a nagyobb vásárlásokra az innen 8 km-re levő Ajkára jártak gyalog. A falusi magánházakban a lakóházak nagy része földes volt.

1945. március 25-én szabadult fel a község. Földosztás a faluban nem volt, mivel a Zichy grófok földje állami tulajdonba ment, egy részét pedig házhelynek osztották szét. A bányaüzem 1958-ig 233 lakást adott át a dolgozóknak. 1954-55-ben épültek kölcsönnel a Hősök és Temető utcai saját bányász házak modern, két szoba összkomfortos lakások.

Minden utcába bevezették a közvilágítást. A község belterületén 70 ezer Ft értékben strandot építettek, amely a vízhiány miatt nem használható. A régi uradalmi épületben óvoda létesült és a KISZ szervezet talált otthonra. A többi használható uradalmi épületből szeszgyárat, magtárt, munkáslakásokat építettek.

A felszabadulás előtt alig volt a községben rádió, 1958-ban pedig megközelíti a 428-at és egy televízió van. 1958-ban további 12 lakás építésével toldották meg a Hősök utcai lakótelepet. Ebben az évben alakították meg a mangánbánya klubját, amely a műszaki dolgozók szakmai továbbképzését szolgálja.

Járdákat építettek és 1959-ben kezdték meg a III-as aknánál az 500 személyes új fürdő megépítését. Elkészült az üzletház, amelyben helyet kapott egy kisvendéglő, zöldség-, tej-, hús-, dohánybolt, posta és férfi- női fodrászat.

1960-ban készült el a négy-tantermes iskola, így a régi iskolákkal együtt a tantermek száma 11-re emelkedett, ahová 520 általános iskolás tanuló jár.

1962-re készül el Ajkától 8 km hosszú új műút és egy négylakásos emeletes, két kétlakásos bányászlakóház.

1963. óta nagyarányú építkezések folynak és modern fürdőszobás, összkomfortos 8 lakásos sorházak épülnek. Újabb bekötőutak, járdák készülnek a község területén. Jelenleg a községben 572 rádió, 225 televízió, 300 motorkerékpár, több, mint 60 magántulajdonban levő személyautó van.

A lakosság kultúrigényének növekedését mutatja a községnek járó napilapok és folyóiratok száma:

Népszabadság	338
Népszava	140
Sport	9
Közép-Dunántúli Napló	165
Nők Lapja	154
Magyar Ifjúság	107
Képes Újság	97

Bővebben: Rostási József: az Úrkút története c. könyvéből az álabbi hivatkozáson érhető el.