NÉPDALGYŰJTÉS
„Az igaz művészet az emberiség felemelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, és aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője” (Kodály Zoltán)
Sárkány Pálné sz. Kohlrusz Angéla énektanár a fenti Kodály idézetet iránymutatásnak tartotta, kórusvezetőként kimondhatatlanul sokat tett azért, hogy a nemzetiségi hagyományok fennmaradhassanak.
Az asszonykórus és a nemzetiségi gyermekkórus még ma is működik, s ez is jelzi az elhivatott énektanár, kórusvezető nagy érdemeit, mivel kezdetek nélkül nincs jelen.
Az 1973-74-es tanévtől érvényben lévő módosított tanterv lehetőséget biztosított kiegészítő anyagként a tájjellegű dalok megismertetésére, a hagyományok tiszteletére, megőrzésére, a szűkebb haza népszokásainak, népdalainak megismerésére.
E nemes munkát hosszú éveken keresztül Sárkány Pálné sz. Kohlrusz Angéla zenetanár irányította, szervezte, aki itt született, és nevelkedett, és nagy elhivatottságot érzett arra, hogy az itt élők hagyományait felkutassa, ápolja, és a jövő nemzedéke számára megőrizze, tudását átadja. Az ő érdeme az Úrkúti Pávakör (asszonykórus) és a nemzetiségi gyermekkórus megalakítása, működtetése.
Énekórán kapták a feladatot a tanulók, hogy szüleiktől, vagy nagyszüleiktől tanuljanak meg egy német népdalt. A következő órákon 7-8 gyerek bemutatta az otthonról hozott dalokat. A dalanyag - válogatás után - az osztálynak is megtanításra kerültek. A jó hallású gyermekek a második szólamot (tercet) is könnyen elsajátították. Mivel a gyermekek 60 %-a érti és beszéli a német tájnyelvet, így a dalok szövegének megtanulása sem okozott különösebb nehézséget. Most is kedvelt körjátékuk a Ringa-ringa-rája, melynek dallama: dó, mi, szó hangokra épül Hangulatos és mozgással egybeköthető a hangszerek hangjának utánzásáról szóló, Ich bin ein Musigant c. dal, melyben párbeszéd formájában szóló ének is alkalmazható. Szívesen énekelték a szintén általuk gyűjtött Schlaf kindlein schlaf c. altatódalt is, melyet színpadon való szerepléskor úgy adtak elő, hogy az énekes a dal éneklése közben egy kis bölcsőt ringatott.
Német nemzetiségű dalcsokrot első alkalommal úttörő seregszemlén mutattak be, ami meglepő közönségsikert aratott.
Ezen felbuzdulva a gyűjtőmunka szárnyakat kapott, először a tanítványok nagyszülei által nagy szeretettel énekelt szebbnél-szebb dalok - jónéhány népdal összegyűjtése után - több szólamra feldolgozásra kerültek.
Ezt követően több osztályból tanulók válogatásával megalakult a nemzetiségi gyermekkórus.
A népdalokat az itt élő többnyire idősebb nótafáktól gyűjtötte össze:
- Rieger Györgyné Hartmann Rozália
- Hartmann Jánosné Rieger Borbála
- Voogl Józsefné Rieger Maria
- Rieger József
- Tenk Jánosné Titscher Rozália
- Farkas Istvánné Preizler Teréz
- Móricz Ferencné Rieger Teréz
- Klein Ferenc
- Klein Lőrincné Renkó Rozália
Egy-egy ünnepélyre, műsoros estre a faluban élő idős emberek is elmentek, hogy meghallgassák azokat a dalokat, amelyeket ők adtak át. A műsor végén megköszönték, hogy az itt élő gyerekek ajkán német énekszó is hallható volt. Érthető, hiszen ezzel múltjukat, fiatalságukat idézték vissza.
Azóta a nemzetiségi csoport rendszeresen műsorán tart helyi gyűjtésű dalokat, melyekkel megyei, sőt országos döntőig is eljutottak. Maradandó élményt jelentett számukra a békéscsabai nemzetiségi fesztiválon való szereplés, melyet a rádió azóta is több alkalommal közvetített. A közvetítés idején Úrkút község lakosságának apraja-nagyja a rádiókészülékek előtt ült és könnyes szemmel hallgatta a tőlük hagyományként átvett kedves népdalokat.
A gyűjtés az elején úgy történt, hogy a gyerekek révén megismert „nótafák” (a gyermekek nagyszülei) örömmel álltak rendelkezésre. A hallott népdalok szövegét fonetikusan (eredeti úrkúti kiejtéssel) jegyezte le – a dallamot pedig memorizálta. A későbbiek folyamán a dallamot szolmizációs jegyekkel jegyezte le. A magnófelvételt nem szándékosan mellőzte, csupán azért, mert akkor még nem rendelkezett olyan könnyen kezelhető készülékkel.
A gyűjtött dalok rendszerezése:
| 1. Ünnepek dalai: | újév |
| farsang | |
| húsvét | |
| karácsony | |
| 2. Mesterségekről szóló dalok: | erdész |
| kőműves | |
| cipész | |
| bányász | |
| ács | |
| földműves | |
| 3. Szerelmi dalok |
Rieger Gyöngyné és Hartmann Jánosné dalkincse szinte kimeríthetetlen volt. Összeszokottságuk nem mai keletű, fiatal korukban is nap, mint nap együtt énekeltek.
1974. és 1975-ben Úrkúton jár Dr. Axel Hesse a berlini Humbold Zeneművészeti Főiskola Népzene Tanszékének vezetője népdalgyűjtés céljából.
Két nap alatt három „nótafától” összesen 135 népdalt közösen gyűjtöttek össze. Dr. Axel egy XVI. századbeli német szövegyűjteményt hozott magával. Az énekesektől sorra kérdezgette, hogy a könyvben lejegyzett szövegek közül melyiknek ismerik a dallamát. Meglepetésre jónéhány dallamot sikerült összegyűjteni, amelynek a szövege megvolt. Örömében felkiáltott, amikor felcsendültek a számára eddig ismeretlen dallamok, természetesen több szólamban. Az úrkúti népdalgyűjtés tapasztalatairól így számolt be a „Neue Zeitung” egyik számában: „Úrkúton egy nagyon régi népdalkincsre akadtam, amely még nem került feltárásra.” Meghallgatta az iskolai német nemzetiségi gyermekcsoportot, több dalcsokorról készített hangfelvételt, melyet a berlini rádió is közvetített. Mindez további lendületet adott a kutatási munkájához. A népdalkutatóval sokáig tartották továbbra is a kapcsolatot. Az együttes munka nagyon sok segítséget és hasznos útmutatást adott.
A PÁVAKÖR ALAKULÁSA
Négy évi gyűjtőmunka eredményein; a kis nemzetiségi gyermekcsoport sikerein felbuzdulva – szülők felkérésére – 1974-ben a Veszprém Megyei Tanács Művelődési Osztályának felkérésére „Asszonykórus”-t alakított.
Az első népviseletet az énekesek saját pénzükön vásárolták és varratták meg. Két év múltán sikerült annyi pénzt összegyűjtetnie – az énekesek munkahelyeinek támogatásával- , hogy az itteni hagyományos népviseletnek megfelelőt készíttethessenek. Az asszonykórus 9 főből állt, átlag-életkoruk 34 év, foglalkozás szerint papíripari munkások, egy fő fafeldolgozó üzemi munkás, egy fő adminisztrátor, egy fő gépkezelő.
A kórus első zenei kísérője édesapja, Kohlrusz Márton volt, majd Tróbert Elemér folytatta.
Az énekesek remek hallással és muzikalitással rendelkeztek, a dallam és a terc éneklése természetszerű, erényük a több-szólamúság, és a tiszta éneklés.
Egy-egy pávaköri foglalkozás minden alkalommal beéneklésként vidám dalcsokorral kezdődött. Ezt követte az új dal megtanulása, oly módon, hogy a gyüjtött dalt eredetiben a „nótafa” – aki eljött a szakkörbe ez alkalommal – énekelte először, majd a kórustagok betanulták. Az előadásmód és a dal mondanivalójának kifejezése a legnagyobb probléma, a megtanult dal tartalmát alaposan ki kellett elemezni, hogy előadása kifejezze annak hangulatát.
Több dalból dalcsokrokat állított össze, figyelembe véve mondanivalójukat, ritmusukat és hangneműket. Vezénylés nélkül, hangszerkísérettel történt a dalcsokrok előadása. Cél volt, hogy a kórus szépen és jól énekeljen, ennek érdekében csekély hangképzést is alkalmazott.
A megtanult népdalok nagy sikereket hoztak. Mivel a településen sok volt a bányász, az évenkénti bányásznapok alkalmával a közönség meghatódva hallgatta a bányászok keserű és nehéz munkájáról szóló ősrégi bányászdalt; „Der Bergmann”-t.
Ezzel ellentétes egy másik bányászdal: a „Glück suf! Glück Auf+ Wenn der Steiger kommt”, magyarul: „Szerencse fel! Szerencse Fel! Az aknász jön”, ami egy gyorsabb tempójú, menetelésre is alkalmas dal, a bányászélet szépségét, örömeit, az eredményes munka utáni vigasságot fejezi ki. A befejező versszaka tréfásan arról szól, hogy amit az apa kibányász a föld mélyéről, azt a fia elissza, hiszen a bányászember a bort és a sört egyaránt szereti.
Néhány dal különböző mesterségek tréfás megcsúfolásáról szól, például a kőművesekről, vakolásnál egy kanál maltert a falhoz csapnak az ügyes kőművesek, ugyanakkor két kanálra való leesik. A másik ehhez hasonló dal az aratókról szól, akik munkaközben egy ott nézelődő ember lábát kaszával levágják, ennek gyógyítására tehéntrágyát használnak.
Egyik legtréfásabb dal, mely arról szól, hogy étkezésnél a levest vasvillával eszik, egy pohár hurka és egy üveg sör oltja a szomjat.
Ezeknek a daloknak a magyarra való fordítása komikus, szinte összefüggéstelennek tűnik.
Nagyon sok népdal szólt a szerelemről, a természetről, a szép hegyekről, völgyekről, valamint a munkáról.
A Pávakörben a műsorválasztás fontos szerepet játszott, általában a kezdődal egy lassú dal volt, és egymást követően ritmusban, szövegben pattogósabb előadásmóddal folytatódott. Záródalként mindig a legpattogósabb és leghangulatosabb dalt adták elő.
Minden dalcsokor befejezéseként elénekelhető volt egy kimondottan „végszóként” használatos dal: „Das Liedel ist geusngen”, mely magyarul annyit jelent, hogy a dalnak vége.
Az 1974. évben alakult csoport heti két alkalommal megtartott próbái eredményeképpen 1975-ben a megyei népművészeti napok rendezvénysorozatán egymást követő négy szereplés, a rendezvénysorozat záró-fellépése a megyei gálaest volt. Ezen kívül az év folyamán 21 szereplés volt, ami nagy önbizalmat, további lendületet adott a kórus munkájához.
1976-ban 24 szereplés közül a megyei bemutató eredménye volt a legjelentősebb, ahol a kórus elnyerte a német csoportok országos döntőjén való szereplés jogát. Az Oroszlányban megtartott döntőn III. helyezést ért el a kórus. A fiatal csoport számára ez a helyezés igazi nagy elismerést jelentett.
1977. február 1-vel a csoportot az Ajkai Városi Művelődési Központ vette át, így a fenntartó szerv gondja megoldódott. A fellépések száma 1977-ben sem csökkent. Részt vett a pávakör a német csoportok Szekszárdon megrendezett országos gálaműsorán, melyet a televízió is közvetített. Még az év folyamán meghívást kaptak Szentendrére a XV. Országos Nemzetiségi Fesztiválra. Ez egy háromnapos szereplés volt. A fesztivál előestéjén a Fővárosi Művelődési Központ műsorában is felléptek.
Elismerést kapott a kórus a magyar-NDK. Barátsági héten való sikeres szereplésért is.
Az 1978. év legjelentősebb szereplését a Tapolcán megtartott országos minősítő jelentette, ahol megyénk legjobb pávakörei vehettek részt. Az elért minősítés: országosan kiváló, a zsüri külön dicséretével.
1979. júliusáig 28 fellépése volt a kórusnak. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb szereplés Drezdában és Halleban volt.
Úrkúti hagyományok
H Ú S V É T
Húsvét előtti csütörtökön: „mise után elrepülnek a harangok Rómába” tartja a mondás. A ministráns gyerekek kerepelni jártak. Vicces mondókával kosárba gyűjtötték a tojásokat.
„Seit so gut und gibt uns zwei Eier
Wenn ziwei zu wenig sindiso geben Sie uns vier
Wen vier zu wenig sind so geben sic uns sechs”
Magyarul:
„Legyenek jók, adjanak két tojást,
Ha keveslik a kettőt, adjanak négyet,
Ha keveslik a négyet, adjanak hatot”
MÁJUS ÜNNEPE
Május első vasárnapján a fiatalság a kocsma udvarán májusfát állított. A kocsmáros ilyenkor áldomást fizetet és ezt táncos mulatság követte. Május utolsó vasárnapján zeneszó mellett döntötték ki a fát.
PÜNKÖSD
Pünkösd napján a későn-kelőknek csalánból koszorút fontak, és akit ágyban találtak, annak a nyakába akasztották.
HÁZASSÁG
Ma is élő szokás a menyasszony búcsúztatása. A szülői háztól a vőfély kíséri ki a menyasszonyt. A kikérő után a fúvószenekar a lakodalmas ház udvarán egy szomorkás lassú dallal búcsúztatja a menyasszonyt. Érdekesség volt, hogy a menyasszony az esküvői szertartásra fekete ruhába ment, hajába rozmaring koszorút kötöttek. Kezében csokor helyett egy almát és egy színes masnival díszített rozmaringot vitt, amit a szertartás után a papnak adott.
Ugyancsak fúvószenekar, avagy harmonikás és egy klarinétos kíséri a lakodalmas menetet a templomig és vissza. Ekkor fújják a „lakodalmi marsot”.
Az esküvőt követő lakodalmi ebéden a szakácsnők minden fogás előtt egy-egy tréfás versikét mondanak.
NÉPVISELET
Az idősebb asszonyok általában sötét tónusú aprón plisszirozott szoknyában és rékliben jártak. Két fejkendőt hordtak egy alsót és egy felsőt. Az itt élő idős asszonyok ma is ilyen viseletben járnak.
A fiatalok ugyanezt a népviseletet hordták, csak világosabb színekben. Hajukat koszorúba fonták.
